Retro család |
Azonban mi – akik azt
is láttuk – méltán állítjuk, hogy a mai kor egészen furcsa ahhoz képest. Valószínű, hogy ők is így fognak gondolkodni 15-20 év múlva.
Valójában mi volt más régen és mi más most.
Egyszóval: minden.
A mi gyerekkorunkban hétfőn még nem volt TV adás. (Hát ez ma képtelenségnek hat) Helyette beszélgettek, társasjátékoztak a családok (jó esetben). Nem volt internet, sőt még számítógép is alig, és még a képernyős játékok is annyira kezdetlegesek voltak, hogy nem volt nehéz egy fél óra alatt megunni, és inkább valami közösségi elfoglaltságot keresni. Az X generáció sokkal többet kommunikált egymással. Léteztek társas elfoglaltságok: az utcán focizott, biciklizett, görkorizott, ping-pongozott minden gyerek.
Régen egymással töltötték a gyerekek a délutánt |
Régen nem volt ennyi
gonosz, aberrált ember sem - illetve lehet, hogy volt, csak annyira elszigetelt
jelenség volt, hogy nem is jutott el a híre a többséghez – így könnyebben
engedték a gyerekeket a közösségbe, az utcára, közlekedni is egyszerűbb volt.
Dolgozó Anya manapság ez nem választás kérdése |
Ma a szülők nem engedik el egyedül a gyereket, de ők maguk alig tud vele foglalkozni mivel egy átlagos
életszínvonal fenntartása érdekében mindkét szülőnek dolgoznia kell, sokszor
túlórákat vállalva, vagy akár hétvégén is.
A társadalom agyon-szabályozott, már egész kicsi korban intézménybe kell adni a gyereket, ami szintén a szülőtől való elszakadást eredményezi, és a kortársakkal való kötődés erősödését. A gyerek otthon sokszor magányos, és ezt az űrt próbálja betölteni, ami a mai technológiai szuper-termékek megléte miatt nem esik nehezére, és a közösségi oldalak is ezek a gyerekeknek nyújtanak társasági élményt. Elkopik, hanyatlik a kommunikáció, helyette egy új fajta beszédstílus a "csetelés" jelenik meg.
Kötelező ovi |
A társadalom agyon-szabályozott, már egész kicsi korban intézménybe kell adni a gyereket, ami szintén a szülőtől való elszakadást eredményezi, és a kortársakkal való kötődés erősödését. A gyerek otthon sokszor magányos, és ezt az űrt próbálja betölteni, ami a mai technológiai szuper-termékek megléte miatt nem esik nehezére, és a közösségi oldalak is ezek a gyerekeknek nyújtanak társasági élményt. Elkopik, hanyatlik a kommunikáció, helyette egy új fajta beszédstílus a "csetelés" jelenik meg.
Kevesebb a családokban a hasznosan együtt töltött idő, a kommunikáció, a közös program, és mivel a szülő is érzi ennek hiányát, ennek az ellensúlyozása végett kényezteti, drága holmikkal látja
el a gyermeket, és mindent megad neki amit csak kér.
Elkényeztetett gyermek |
Ez azonban
visszájára fordul hiszen egyrészt a kapcsolatot a legmenőbb cuccal sem lehet
pótolni, másrészt a drága holmik elkényeztetett, követelőző, hálátlan, nagyképű
gyerekeket eredményez.
Az így felnövekvő
generációnak az értékrendje nagyon eltolódik. Törődés helyett anyagi javakkal
látják el őket, így felnőttkorban is ezen lesz a fő hangsúly, az emberi értékek
helyett. Megszokják ezt a színvonalat, illetve azt, hogy eredmény nélkül csak szólni kellett, és mindent megkaptak. Fiatal felnőttkorban eleinte nem tudják ezt a színvonalat elérni, így frusztráltak, csalódottak lesznek. Küzdeni nem tanulnak meg, felelősséget nem tudnak vállalni, így hát sokszor 30-40 évesen is a szülőnél laknak, hiszen egzisztenciát nem tudnak teremteni.
Másrészt a kortárs-orientáció megerősödik, nem a szülő lesz a követendő példa, hanem a barátok, így könnyen kicsúszik a nevelés a szülő kezéből, és tulajdonképpen elveszti a gyerekét.
Erre a kérdésre szerintem senki sem tudja a választ, hiszen annyi körülmény befolyásolhatja ezt.
Az alábbiakban néhány tippet felsorolok, amivel megadjuk erre az esélyt:
Mama hotel - Papa bank |
Mit tehet a szülő, hogy "normális" gyerekeket neveljen akikből értelmes felnőttek lesznek?
Erre a kérdésre szerintem senki sem tudja a választ, hiszen annyi körülmény befolyásolhatja ezt.
Az alábbiakban néhány tippet felsorolok, amivel megadjuk erre az esélyt:
- szeretet: szeresd a gyerekedet, de ne csak elméleti síkon, hanem mutasd is ki neki,
- kommunikáció: érdeklődj róla, kezdeményezz beszélgetést, akard tudni, hogy mi van vele
- fegyelem: állíts fel egyértelmű határokat kicsi korban, mit lehet, mit nem és ehhez ragaszkodj következetesen, ha áthágja ezeket, akkor ne spórold meg a fegyelmezést. Ne feledd, hogy minden életszakaszban más más határokra van szükség.
- jutalmazás/motiválás: erről sem szabad megfelejtkezni. Túlzásba se ess, hiszen ezt kifejtettem fent, hogy milyen káros lehet, ellenben ha megérdemli, főleg ha meg is ígérted neki, akkor ne maradjon el a jutalom!
- közösség: legyél vele közösségbe, legyen közös programotok, de ügyelj, hogy ne olyan programot találj, amit kizárólag te élvezel!
- példaadás: nem várhatod, hogy jobban csinálja a dolgokat, mint te, ha nem mutatsz neki jó példát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése