2016. május 6., péntek

Ma más kor van... - Néhány tipp a gyerekneveléshez

Retro család
Ezt a mai fiataloknak, gyerekeknek hajtogatjuk lépten-nyomon, de hát ők, hogyan érthetnék, hogy miről beszélünk. Ezt csak mi értjük, az X generáció, hiszen mi abban a bizonyos korban nőttünk fel. A Z generáció, akik a „más korban” vannak, azt nem látták, így nem tudják, hogy az miért volt más. Ez logikus.
Azonban mi – akik azt is láttuk – méltán állítjuk, hogy a mai kor egészen furcsa ahhoz képest. Valószínű, hogy ők is így fognak gondolkodni 15-20 év múlva.

Valójában mi volt más régen és mi más most.


Egyszóval: minden.
A mi gyerekkorunkban hétfőn még nem volt TV adás. (Hát ez ma képtelenségnek hat) Helyette beszélgettek, társasjátékoztak a családok (jó esetben). Nem volt internet, sőt még számítógép is alig, és még a képernyős játékok is annyira kezdetlegesek voltak, hogy nem volt nehéz egy fél óra alatt megunni, és inkább valami közösségi elfoglaltságot keresni. Az X generáció sokkal többet kommunikált egymással. Léteztek társas elfoglaltságok: az utcán focizott, biciklizett, görkorizott, ping-pongozott minden gyerek. 


Régen egymással töltötték a gyerekek a délutánt


Órákat töltöttek a szabad levegőn, játszották az elmaradhatatlan bujócskát, fogócskát, fociztak közösen, mely tevékenységek a pszichológusok szerint a társadalmi életbe való beilleszkedés elősegítő játék-eszközök. Találkoztak más emberekkel, idősekkel, összeismerkedtek gyerekekkel, azaz emberi kapcsolatokat teremtettek. Képesek voltak megszólítani egy idegent, köszöni neki, megköszönni valamit stb.

Régen nem volt ennyi gonosz, aberrált ember sem - illetve lehet, hogy volt, csak annyira elszigetelt jelenség volt, hogy nem is jutott el a híre a többséghez – így könnyebben engedték a gyerekeket a közösségbe, az utcára, közlekedni is egyszerűbb volt.

Dolgozó Anya
 manapság ez nem választás kérdése

Ma a szülők nem engedik el egyedül a gyereket, de ők maguk alig tud vele foglalkozni mivel egy átlagos életszínvonal fenntartása érdekében mindkét szülőnek dolgoznia kell, sokszor túlórákat vállalva, vagy akár hétvégén is.


Kötelező ovi

A társadalom agyon-szabályozott, már egész kicsi korban intézménybe kell adni a gyereket, ami szintén a szülőtől való elszakadást eredményezi, és a kortársakkal való kötődés erősödését. A gyerek otthon sokszor magányos, és ezt az űrt próbálja betölteni, ami a mai technológiai szuper-termékek megléte miatt nem esik nehezére, és a közösségi oldalak is ezek a gyerekeknek nyújtanak társasági élményt. Elkopik, hanyatlik a kommunikáció, helyette egy új fajta beszédstílus a "csetelés" jelenik meg. 


Kevesebb a családokban a hasznosan együtt töltött idő, a kommunikáció, a közös program, és mivel a szülő is érzi ennek hiányát, ennek az ellensúlyozása végett kényezteti, drága holmikkal látja el a gyermeket, és mindent megad neki amit csak kér.



Elkényeztetett gyermek

Ez azonban visszájára fordul hiszen egyrészt a kapcsolatot a legmenőbb cuccal sem lehet pótolni, másrészt a drága holmik elkényeztetett, követelőző, hálátlan, nagyképű gyerekeket eredményez. 
Az így felnövekvő generációnak az értékrendje nagyon eltolódik. Törődés helyett anyagi javakkal látják el őket, így felnőttkorban is ezen lesz a fő hangsúly, az emberi értékek helyett. Megszokják ezt a színvonalat, illetve azt, hogy eredmény nélkül csak szólni kellett, és mindent megkaptak. Fiatal felnőttkorban eleinte nem tudják ezt a színvonalat elérni, így frusztráltak, csalódottak lesznek. Küzdeni nem tanulnak meg, felelősséget nem tudnak vállalni, így hát sokszor 30-40 évesen is a szülőnél laknak, hiszen egzisztenciát nem tudnak teremteni. 


Mama hotel - Papa bank
Másrészt a kortárs-orientáció megerősödik, nem a szülő lesz a követendő példa, hanem a barátok, így könnyen kicsúszik a nevelés a szülő kezéből, és tulajdonképpen elveszti a gyerekét. 


Mit tehet a szülő, hogy "normális" gyerekeket neveljen akikből értelmes felnőttek lesznek? 


Erre a kérdésre szerintem senki sem tudja a választ, hiszen annyi körülmény befolyásolhatja ezt.
Az alábbiakban néhány tippet felsorolok, amivel megadjuk erre az esélyt: 


  • szeretet: szeresd a gyerekedet, de ne csak elméleti síkon, hanem  mutasd is ki neki, 
  • kommunikáció: érdeklődj róla, kezdeményezz beszélgetést, akard tudni, hogy mi van vele
  • fegyelem: állíts fel egyértelmű határokat kicsi korban, mit lehet, mit nem és ehhez ragaszkodj következetesen, ha áthágja ezeket, akkor ne spórold meg a fegyelmezést. Ne feledd, hogy minden életszakaszban más más határokra van szükség. 
  • jutalmazás/motiválás: erről sem szabad megfelejtkezni. Túlzásba se ess, hiszen ezt kifejtettem fent, hogy milyen káros lehet, ellenben ha megérdemli, főleg ha meg is ígérted neki, akkor ne maradjon el a jutalom!
  • közösség: legyél vele közösségbe, legyen közös programotok, de ügyelj, hogy ne olyan programot találj, amit kizárólag te élvezel!
  • példaadás: nem várhatod, hogy jobban csinálja a dolgokat, mint te, ha nem mutatsz neki jó példát. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése