2015. október 14., szerda

Kristine Barnett: A szikra / Könyvajánló

Ne kategorizáljuk be a gyereket
Mikor megláttam ezt a könyvet egy plakáton, az volt az első gondolatom, hogy biztosan nem fogom elolvasni, hiszen ki akar zseni gyereket nevelni? Aztán egy barátnőm ajánlotta, hogy olvassam el, mert le sem tudta tenni, annyira tetszett neki. Így elkezdtem olvasni és az egyik legkedvesebb történetemmé vált. A könyv egy autista kisfiúról, Jake-ről szól, aki egy várva várt várt gyerek volt. Édesanyja gyerek napközit vezet házuk garázsában, és már gyerekkora óta az anyaságra készült.



Minden happy volt, a kicsi növekedett, mikor derült égből villámcsapásként kiderült, hogy a gyermek autista. Ekkor minden orvos, gyógytornász, terapeuta felállította a korlátokat, hogy a gyerek meddig lesz képes eljutni a fejlődésben, és a szülők ne is várjanak többet tőle. Ezzel Jake-et még inkább beletaszították a saját belső világába. 
Ekkor valami elképesztő ösztöntől vezérelve az anyuka, ezt  nem volt hajlandó elfogadni és nekiáll a fia fejlesztésének. 

Rájön, hogy a gyermeke miért lelkesedik, és a fontos, fejlesztések előtt engedi, hogy a szeretett tevékenységgel foglalkozzon, ami után könnyedén elvégzi a szükséges feladatokat is. Ez az adok-kapok minden nevelés alapja, hiszen engedünk-szigorítunk, jutalmazunk-büntetünk, adunk-elvárunk. 
Meg kell találni minden gyermeknél azt a tevékenységet amit igazán szeret csinálni, és ha megfelelő megvilágításban kapja, akkor fellobban a szikra!

Az anyuka hatalmas hite, lelki ereje, és bátorsága nagyon példaértékű minden szülő számára, hiszen nem kategorizálja be a gyereket, nem fogadja el, hogy ő ilyen, hanem elhiszi, hogy képes átugrani az előtte álló akadályokat.
Később saját nevelési, fejlesztési módszerét nem csak Jake-en, hanem más autista gyerekeken is sikerrel alkalmazza, sok-sok sikertörténetet hagyva maga mögött, hiszen az autizmusból kigyógyulni nem lehet, viszont egy boldog, kiegyensúlyozott élet reményét kínálta számukra. 


Megismerünk egy másik történetet is a könyvből, egy lányról aki csodálatosan fest, viszont matekból elég gyenge. Az édesanyja ekkor nem azt teszi, mint sokunk esetleg tenne, hogy addig taníttatja, nyüstöli, amíg kínkeservesen fel nem tornázza egy közepes szintre az eredményét, hanem az mondja, hogy a matekot sokan tudják, viszont ilyen csodálatosan kevesen tudnak festeni!! Ezzel a hozzáállással nem nyomorítja meg a gyerek lelkét, tehetségét, sőt egy műtermet is berendez a házukban. Ilyen környezetben ki tud teljesedni a lány tehetsége, és felnőtt korában biztos megélhetési forrást jelent számára a festés. 
Ez egy annyira szabad, nem kockákban való gondolkodásra, nevelésre serkent, hogy lássunk túl azokon a sémákon melyeket az oktatási rendszer, illetve a szokások ránk kényszerítenek. Fontos  megemlítenem azt a hatalmas szeretetet, bizalmat amelyet az édesanya érez Jake irányában, ami nagyban hozzájárul a fejlődése sikeréhez. Elképesztő, bensőséges anya-gyerek kapcsolatnak lehetünk tanúja a könyv olvasása során.
Jake-et anyukája óvodás korában csillagvizsgálóba viszi előadásokra, kilencévesen az egyetem fizika fakultására iratkozik be, tizenkét évesen pedig Nobel-díj várományos elméleten dolgozik. Ő, akire azt mondták két évesen, hogy beszélni sem fog tudni soha. 

Minden szülőnek, tanárnak ajánlom ezt a könyvet, ami némi segítséget nyújt abban, hogy jobban megismerjük a gyermekek "működését", gondolkodását és a mi hozzáállásunkon is változtatni tudjunk abban, hogy ne sémákban gondolkodjunk, hanem lássunk túl a láthatón.