 |
| A jó kapcsolat alapja a megértés |
Mi is a megértés. Megérteni gyermekünket annyit tesz, tudjuk, hogy a fejlődésnek mely szakaszában tart éppen és empátiát tanúsítunk iránta. A szülők hajlamosak átsiklani afelett az egyébként magától értetődő tény felett, hogy gyermekeik - függetlenül az életkoruktól - még éretlenek és a fejlődés folyamatában állnak. Még fel kell nőniük hisz gyerekek. A gyerekes magatartásuk azonban könnyen idegesítővé válhat, ha bosszantó dolgokat tesznek. Ilyenkor hajlamosak vagyunk indulatossá válni, holott érdemes elgondolkodni azon, hogy: Arra számítottam, hogy a gyerekem nem fog gyerekesen viselkedni?
Valóban sok esetben nagyon idegesítő tud lenni a gyerek viselkedése, azt gondoljuk, hogy tiszteletlen velünk, holott a gyerek, akár kicsi, akár tinédzser, nem szándékosan bosszant minket. Ki kell fejleszteni magunkban a megértésre való képességet, hogy ne értsük félre ezeket a nem várt viselkedéseket.
Szeretet
A megértés első lépcsője, hogy biztosítsuk irántuk érzett szeretetünket.
Ha nem könnyen tanúsítunk megértést a bosszantó veselkedése miatt, könnyen azt hiszi, hogy nem szeretjük, sőt elutasítjuk őt. Általában a szülők azok akik alulmaradnak ebben a küzdelemben, pedig ők érettebbek a érzelem területén. Nagyon sok szülő gondolja úgy, hogy a nevelés célja az, hogy a gyerek megértse szülei akaratát, majd pedig végrehajtsa azt a legnagyobb tisztelettel. Ez azonban fordítva működik, ha előbb mi kifejezzük szeretetünket, megértésünket feléjük, akkor tisztelettudóak, és engedelmesek lesznek.
Provokáció
Sokszor a szülők bosszantják fel a gyerekeiket, ami pedig nagyon nem helyes. Néhány példa a provokációra: |
| Agresszivitással hosszútávon nem lehet eredményt elérni, csak negatívat |
Agresszivitással, fizikai megfélemlítéssel, könnyen átléphető ez a határ. A túlzott kemény bánásmód, ha könnyen elveszíti a szülő a higgadtságát, türelmét. Ordibálással, akár megrángatással könnyű kikényszeríteni az engedelmességet, de ez semmire sem vezet. Előbb-utóbb a gyerek bezárkózik a szülő előtt.
Folytonos ígérgetés a szülő részéről a gyereknek, amit sosem tart be. Ezek az esetek nagyon mélyen belevésődnek a gyermek lelkébe, és nagy csalódást tudnak okozni.
Téves, vagy elhamarkodott vádaskodás. Utána kell járni a tényeknek, és meg kell hallgatni a másik felet. Főleg tinédzser korban okozhat ezzel komoly károkat, mert akkor az igazságérzet nagyon erős, könnyen sérül.
Túlzott kérés, követelés. Ne kérj olyant a gyerektől amit képtelen megtartani. Ne kényszerítsd olyan iskolába ami a gyerek személyiségétől, érdeklődési körétől távol áll.
A másik fél meg nem hallgatása. A kisgyerek ha mond valamit és a szülő éppen mosogat, és nem rá néz, akkor azt gondolja, hogy nem is figyel rá. Mindenkinek ismerős az a kép, amikor a kicsi, valami számára nagyon fontosan akar mondani a szülőnek, és a kezébe fogja a szülő arcát, belenéz mélyen a szemébe, és így közli az információt. így biztos benne, hogy meghallgatták. A szülőnek meg kell hallgatni gyermekét, úgy hogy az tudja, hogy oda is figyel rá a szülő. Ha rendszeresen nem talál halló fülekre, leszokik róla, hogy bármit is közöljön.
Ne a gyerektől várd, hogy érzelmileg kiegyensúlyozottá és boldoggá tegyen. Ez nem az ő feladata. Nagyon helytelen, ha a szülő érzelmi állapota attól függ, hogy a gyereke éppen "jó", vagy "rossz". A szülő önértékelése nem a gyerek viselkedéséből származik. A gyerek viselkedése érzelmileg lehetnek hatással a szülőre, de ne engedje meg, hogy ők határozzák meg az a szülő énképét!
Sosem lehet a szülő annyira elfoglalt, hogy ne szánjon egy kis időt a gyermekére.
Empátia
A szülő próbálja megérteni a gyerek érzéseit, gondolatait. Ezt csak úgy lehet, ha érdeklődik, kérdez, a gyerek pedig mesél, a szülő erre odafigyel. Nem az otthoni tennivalók közepette, hanem úgy, hogy abbahagyja a feladatot és rászán egy kis időt, közben nem emailekre válaszol, hanem a gyerek szemébe néz. Élje bele magát a szülő a gyerek helyzetébe. Ez nem egyszerű, hiszen az sem jó, ha túlzottan beleéli magát a helyzetébe, és így táplálja a gyerek haragját, önsajnálatát.
A megértés nem könnyű feladat elé állítja a szülőt. Ha nem sikerül jól reagálnia valamire, és dühösködik, vagy átlép bizonyos határokat, akkor sincs veszve semmi. Ne tussolja el ha hibázott a szülő, és őszinte bocsánatkérés, vagy megbeszélése a helyzetnek nagyon sokat segít a kapcsolatban, ezzel jó mintát nyújthat a gyereknek, hogy lehet hibázni, viszont bocsánatot kell érte kérni. Nagyon nagy dolog, ha valaki beismeri a hibáját, ez manapság hiánycikk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése