Kortárs-orientáció

Azt a jelenséget nevezzük kortárs-orientációnak, mikor a gyerek életében a kötődés, a szülők felé lazul, és a kortársak felé megerősödik.

Érdemes néhány dolgot tudnunk, hogy ez miért alakul így a mai világban.

A gyermeknek erőteljes genetikai késztetése van a kötődésre, az nincs az agyukba beágyazva, hogy ez a kötődés mindenképpen a szülők felé irányuljon, hiszen ebben az esetben elképzelhetetlen lenne az örökbefogadás. Agya arra van beprogramozva, hogy kötődjön valakihez, és hogy megőrizze a kapcsolatot azzal a személlyel, aki számára a tájékozódási pontot jelenti.

A kapcsolat a generációk között erősíti a kötődést

Ez a természetben is megjelenik, hiszen az állatok nagy részében is kialakul a természetes kötődés a szülő felé, így a lehetővé válik az utódnevelés egészen a felnőttkor eléréséig.  Ez a természetes rend a társadalmunkban felborult. Már egészen kiskorban olyan szituációkba kényszerítjük be őket, mely elősegíti a kortárs-orientáció kialakulását. Gondoljuk végig, hogy a múlt század elején, mikor generációk laktak együtt, és az anyukának otthon nevelték a gyermekeket, akkor a gyerekek nem a kortársaikkal töltötték a napjaik nagy részét, hanem felnőtt emberekkel.

Az intézményekben a felügyeletet átengedjük,
de a nevelés privilégiumáról ne mondjanak le a szülők

A második világháború után a gazdasági nyomás hatására mindkét szülő dolgozni kényszerült, létrejöttek intézmények, melyekben a gyermekek a napjuk nagy részét korabeli gyermekekkel töltik el, hiszen először bölcsődébe, óvodába, majd iskolába mennek. Átengedjük a nevelést intézményekben dolgozó felnőtteknek, akik nem tudnak maradéktalanul gondoskodni a gyermekek érzelmi igényeinek kielégítéséről.

Mivel az osztályok általában elég nagy létszámmal működnek, a pedagógusok túlterheltek, a gyerekek a kötődésüket egymás felé építik ki. Nagyon keveset érintkeznek felnőttekkel. 

A társadalom szekularizációja következtében is kötődési űr jelentkezett, hiszen a templom, mecset, zsinagóga közössége is fontos támogató hátteret nyújtott a gyermeknek. Ma a vallási szervezetekben is már a bejáratnál szétválasztják a 

családokat korosztályok szerint.

A kommunikációs eszközök erősítik a
kortársak közötti kötődést

A kommunikációs eszközök elterjedése is a kortárs-kapcsolatok erősödését segítik elő. Akaratlanul is a gyerek kezébe adjuk a legújabb eszközöket, akik arra használják, hogy a társaikkal keressenek kapcsolatot. Erős kötődési szükségleteik miatt azonban hamar függőséget okoz náluk a kapcsolatteremtés ez a módja, és ez válik fő elfoglaltságukká. A technológia szupergyors fejlődése miatt ezen eszközök használatához nem tudnak kialakulni hagyományok, szokások, így mindenki maga alakítja ki azokat. Ezek használatához nem láthatnak jó példákat azoktól akik előttük járnak, hiszen nem volt senki előttük.

A kortárs-orientáció és a szülői kapcsolat

A kortárs-orientáció zavart okoz a gyermek felnőttekre való figyelésében, mert a felnőttek nem állnak a kortárs-kötődésű gyermek figyelmi hierarchiájának a csúcsán. Ekkor a kötődés félresiklik, a szülői szerep lecsökken. Ha a szülői szerep gyengülése és elvesztése a gyermekkor vége előtt megy végbe, az negatívan hat a szülőre is és a gyermekre is. A gyermek automatikusan nem fogadja el a felnőtt intelmeit, jó tanácsait, csak azokéit, akikhez erősen kötődik, az ő elvárásait fogja követni, ők lesznek a példaképek.

Biztosan láttunk már olyan barátnőket, akik egyformán öltöznek, egyformán hordják a hajukat, sőt, még egyformán is beszélnek, gesztikulálnak. Ha gyermekeink „követendő modelljei” olyan gyerekek, akiket magunk is kedvelünk, az elfogadható lehet, a számunkra, ám az nagyon elkeserítő, és lehangoló amikor olyan gyerekek válnak modellé, akik magatartását, értékrendszerét aggasztónak találjuk. A nevelés így nagyon nehézzé válik, ha nem mi vagyunk az a modell, akit a gyermek utánoz. 

Jó barátnők hasonló kinézettel és gesztikulációval

Mit tehetünk, ha már a kötődés a kortársak irányába tolódott el?

A kötődés felébreszti a szülői ösztönöket, a gyermeket szerethetőbbé teszi, és növeli a szülői tűrőképességet. Ezt kell visszaszerezni, hiszen a helyes kötődés a szülő közelében tudja tartani a gyermeket. 

A kötődés visszaszerzése

• Mi szülők ápoljuk a kapcsolatot gyermekünk barátjával. Legyünk képbe, érdeklődjünk utána név szerint, ha találkozunk vele, beszélgessünk el vele.
• Rendezzünk közös programokat, persze, barátságos ne tolakodó módon. 
• Ha látogatóba érkezik hozzánk, szervezzük úgy, hogy ne tudjanak elvonulni, hanem vonjuk bele a családi életbe, kínáljuk étellel a főasztalnál, invitáljuk a nappaliba, ahol a családi élet folyik. 
• Ha nagyon ragaszkodik hozzá a gyermekünk, rendezzük "bulit". Hívjuk meg a barátait, de vegyünk részt a közösségbe, barátkozzuk velük, így a barátok azt látják, hogy ha a gyerekkel akarnak barátkozni, a szülőket is el kell fogadniuk. Akik ezt nem veszik jó néven, azok nem is maradnak szoros barátok. 
• Ápoljuk a kapcsolatot a barátok szüleivel is. Akár közösen össze lehet ülni, hogy a barátok lássák, hogy jó fejek a szülők, és lehet hozzájuk bármikor.  

A kötődési kapcsolat létrehozása, egy olyan helyzet megteremtése, amelybe a kortársak is beletartozhatnak anélkül, hogy a szülők helyébe lépnének.