 |
| A család a társadalom legkisebb, de legfontosabb egysége |
Nem tagadhatjuk, hogy a családnak különleges szerepe
van a társadalmi viszonyok újratermelésében, hiszen generációkon keresztül
örökíti át értékeit, normáit, viselkedési szabályait. Az pedig, hogy az
embereknek a család fontosabb a munkánál, ezt nemcsak a házasságban élők, hanem
az egyedülállóak is alátámasztották.
A hagyományos modell szerint a család, mint
a legkisebb társadalmi egység anyából, apából és legalább egy gyermekből áll.
„Az apa a kenyérkereső és az anya otthon főz, takarít és felelős a
gyermeknevelésért.” – így volt régen. A
család szó együtt élő felnőttek (apa, anya) és gyermek(ek) képét idézi fel: az
egygyermekes kiscsaládét, a több gyereket nevelő nagycsaládét, s a
szülőpár egyik tagját nélkülöző csonka családét. Napjainkban egyre több a
mozaikcsalád, amelybe a szülők vérrokoni viszonyban nem lévő gyermekeket hoznak
előző kapcsolataikból új partnerviszonyaikba.
A család, mint szervezet, összetett kapcsolatokra
épül: a nő kapcsolatai például feleség-férj, anya-gyermek
feladatokat, szerepeket és elvárásokat foglal magába. A nő kiteljesedéséhez
hozzátartozik az anyaság, a férfiéhoz az apaság felelőssége.
Napjainkra ugyan sok minden változott, de –
különösen a gyermek fejlődése érdekében - továbbra is fontos a család által
nyújtott pszichológiai támasz. A megfelelő anyagi, kulturális, morális, érzelmi
feltételek hiányában ugyanis a gyermek maga keres követendő ideálokat, s
cselekedeteit gyakran másoktól ellesett eszmék, spontán életérzések irányítják.
Lásd Kortárs-orientáció c. írásomban.
A családi fészek biztonsága tehát a
gyermeknek és a serdülőnek egyaránt pótolhatatlan, de a szülők – a férfi és a
nő – számára is nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott családi légkör.
 |
| A családi fészek biztonsága pótolhatatlan |
Napjainkban a hagyományos családmodell átalakulóban
van. Rohamosan csökken a házasságban élők és a családban vállalt gyerekek
száma. A középkorúak és az idősek még tartják magukat a régi hagyományokhoz, de
a fiatalok körében egyre kevesebb a tartós párkapcsolatban élők aránya, sokan
inkább az élettársi viszonyt helyezik előtérbe. Lehet, hogy unokáink már csak
múzeumba fognak látni hagyományos esküvőt DVD-ről? Mindinkább divatos az
egygyermekes családmodell, egyre több szülő veszi át a „legalább egyre jut elég
idő, és pénz” gondolkodásmódot. Ráadásul az első szülés is későbbre tolódik:
míg a hetvenes években átlagosan 22 éves korukban szültek először a nők, ma ez
a szám a 27. életév.
Egyre több a mozaik család
Mára jellemzően megjelentek a mozaikcsaládok, ahol
egy fedél alatt nevelkednek a szülők előző házasságából származó és a közös
gyerekek. Ma a magyarok 70 százaléka már nem a klasszikus családmodellben él.
Jelentősen csökkent a házasságban, ugyanakkor folyamatosan nő az élettársi
viszonyban élők száma, a kapcsolatokból pedig könnyebben lépnek ki az emberek.
Hazánk nem tartja számon, hogy mennyi gyereket érint
ez a viszonylag újnak mondható életközösség, de ha már a gyerek két felnőttel
él, akkor megnyugodhatunk, mert családban nevelődik. A társadalom mégis azt
várja el tőlük, hogy klasszikus családként éljék az életüket. Feladat az új életstílus
megtalálása. Meg kellene érteni és értetni, hogy a mozaikcsalád összetételben,
szerepeiben, egymáshoz fűződő kapcsolataiban sem hasonlít a klasszikus
családhoz. A mozaikcsaládban a gyerek vérszerinti rokona az anyja vagy az apja,
a szülő társához és annak gyerekeihez semmilyen kapcsolat nem fűzi, csak a
szüleik barátsága. Ez még nem is nevezhető kapcsolatnak, csak egy
élethelyzetnek. Mégis lényeges, egy olyan harmonikus együttélés kialakítása,
amelyben a gyermekek megkapják azt a biztonságot, erkölcsi alapot, ami a
családban való élést pozitív példaként mutatja be számukra.
