A klasszikus családmodell és a mozaik családok

A család a társadalom legkisebb, de legfontosabb egysége

Nem tagadhatjuk, hogy a családnak különleges szerepe van a társadalmi viszonyok újratermelésében, hiszen generációkon keresztül örökíti át értékeit, normáit, viselkedési szabályait. Az pedig, hogy az embereknek a család fontosabb a munkánál, ezt nemcsak a házasságban élők, hanem az egyedülállóak is alátámasztották.

A hagyományos modell szerint a család, mint a legkisebb társadalmi egység anyából, apából és legalább egy gyermekből áll. „Az apa a kenyérkereső és az anya otthon főz, takarít és felelős a gyermeknevelésért.” – így volt régen.  A család szó együtt élő felnőttek (apa, anya) és gyermek(ek) képét idézi fel: az egygyermekes kiscsaládét, a több gyereket nevelő nagycsaládét,  s a szülőpár egyik tagját nélkülöző csonka családét. Napjainkban egyre több a mozaikcsalád, amelybe a szülők vérrokoni viszonyban nem lévő gyermekeket hoznak előző kapcsolataikból új partnerviszonyaikba.

A család, mint szervezet, összetett kapcsolatokra épül:  a nő kapcsolatai például feleség-férj, anya-gyermek feladatokat, szerepeket és elvárásokat foglal magába. A nő kiteljesedéséhez hozzátartozik az anyaság, a férfiéhoz az apaság felelőssége.

Napjainkra ugyan sok minden változott, de – különösen a gyermek fejlődése érdekében - továbbra is fontos a család által nyújtott pszichológiai támasz. A megfelelő anyagi, kulturális, morális, érzelmi feltételek hiányában ugyanis a gyermek maga keres követendő ideálokat, s cselekedeteit gyakran másoktól ellesett eszmék, spontán életérzések irányítják. Lásd Kortárs-orientáció c. írásomban. 

A családi fészek biztonsága tehát a gyermeknek és a serdülőnek egyaránt pótolhatatlan, de a szülők – a férfi és a nő – számára is nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott családi légkör.

A családi fészek biztonsága pótolhatatlan

Napjainkban a hagyományos családmodell átalakulóban van. Rohamosan csökken a házasságban élők és a családban vállalt gyerekek száma. A középkorúak és az idősek még tartják magukat a régi hagyományokhoz, de a fiatalok körében egyre kevesebb a tartós párkapcsolatban élők aránya, sokan inkább az élettársi viszonyt helyezik előtérbe. Lehet, hogy unokáink már csak múzeumba fognak látni hagyományos esküvőt DVD-ről? Mindinkább divatos az egygyermekes családmodell, egyre több szülő veszi át a „legalább egyre jut elég idő, és pénz” gondolkodásmódot. Ráadásul az első szülés is későbbre tolódik: míg a hetvenes években átlagosan 22 éves korukban szültek először a nők, ma ez a szám a 27. életév.

Egyre több a mozaik család

Mára jellemzően megjelentek a mozaikcsaládok, ahol egy fedél alatt nevelkednek a szülők előző házasságából származó és a közös gyerekek. Ma a magyarok 70 százaléka már nem a klasszikus családmodellben él. Jelentősen csökkent a házasságban, ugyanakkor folyamatosan nő az élettársi viszonyban élők száma, a kapcsolatokból pedig könnyebben lépnek ki az emberek.

Hazánk nem tartja számon, hogy mennyi gyereket érint ez a viszonylag újnak mondható életközösség, de ha már a gyerek két felnőttel él, akkor megnyugodhatunk, mert családban nevelődik. A társadalom mégis azt várja el tőlük, hogy klasszikus családként éljék az életüket. Feladat az új életstílus megtalálása. Meg kellene érteni és értetni, hogy a mozaikcsalád összetételben, szerepeiben, egymáshoz fűződő kapcsolataiban sem hasonlít a klasszikus családhoz. A mozaikcsaládban a gyerek vérszerinti rokona az anyja vagy az apja, a szülő társához és annak gyerekeihez semmilyen kapcsolat nem fűzi, csak a szüleik barátsága. Ez még nem is nevezhető kapcsolatnak, csak egy élethelyzetnek. Mégis lényeges, egy olyan harmonikus együttélés kialakítása, amelyben a gyermekek megkapják azt a biztonságot, erkölcsi alapot, ami a családban való élést pozitív példaként mutatja be számukra.