2016. február 14., vasárnap

Otthon vagy Oviban

Én személy szerint kifejezetten nem szerettem az óvodát, még ma is emlékszem, hogy mennyire vártam, hogy fél öt legyen, és a szüleim megérkezzenek értem. 

Talán ezért is volt, hogy 4 gyerekem közül a 3 nagy, csupán a kötelező utolsó évben járt oviba, persze akkor még ezt lelkiismeret-furdalás nélkül megtehettem. 

Az a bizonyos utolsó év is időnként a nehezemre esett, mikor esőben, hóban, fagyban, kellett hurcolnom a gyereket, a többi kicsivel együtt.
Sokan mondták nekem, hogy majd meglátom, hogy micsoda beilleszkedési problémái lesznek az iskolában. Hát nem lettek! Egyiknek sem!

Miért ne lehetne valaki otthon a gyerekével? 

A gyerekünkért nekünk kell felelősséget vállalni,  úgyhogy nem mindegy, hogy az ember mivel tömi tele a fejét, mire szocializálja. Miért ne az anyukája formálja, alakítsa, nevelgesse, miért kéne 3 évesen egész nap korabeliek társaságba vinni? A túlzott kortárs-kötődésnek bizony negatívumai vannak, amiről itt olvashatsz. Egy szerető otthoni környezetnél nincs jobb a gyereknek. Persze le kell vinni a játszótérre, látnia kell a tesóin kívül más gyerekeket is, játszóházba el lehet vinni, de ne érezzük, hogy valami kimarad az életéből, azért mert nem egy intézmény berkein belül él 3 éves korától. Ne érezze egy anyuka sem, hogy ő nem értékes tagja a társadalomnak, azért mert időt szeretne tölteni pici gyerekével.


Persze az óvodában is nagyon értékes, értelmes gyermekek nőnek fel, de ha valaki nem ezt szeretné választani, akkor annak is elfogadottnak kellene lennie.

Ma a három éves gyereket kötelező beadni az oviba, ha tetszik, ha nem.

Miért jobb az, ha egy-két óvónéni figyel 20-30 gyerekre annál, ha egy anyuka foglalkozik otthon a gyerekeivel? 

Az Óvoda kötelező lett 3 éves kortól

A társadalom elvárása is egységben van ezzel a törvénnyel, hiszen, ha nincs az anyukának felelős munkája, céges mobilja, laptopja, akkor már „nem is lehet értékes ember”. Ha csupán a gyerekkel van az anyuka otthon, az olyan alantas. Csak a gyerekkel vagy otthon? És ez kielégít téged? Nem gondolod, hogy valamit kéne csinálni? Szerintem sokan hallottunk hasonló megnyilvánulásokat, itt-ott.  

Ma ezek határozzák meg a trendet, amiket a hollywoodi filmekben is láthatunk: A csinos, modell-külsejű anyuka sikeres a munkájában, felelős döntéseket hoz, embereket irányít, majd beszáll a gyönyörű autóba, elrobog a gyerekért, majd hazaérnek a csodálatos házba, ahol persze patyolat rend van. Otthon finom, egészséges vacsorával készül, majd hazajön a szerető, jóképű férj, aki szerelmesen pislog a még mindig makulátlan külsejű anyukára. A gyerek kiegyensúlyozott, a házasság boldog, a munka trendi.

Vajon létezik tökéletes anya

A valóság bizony nem ez. Véleményem szerint, ha valaki gyerekeket nevel, dolgozik, háztartást vezet, és van egy társa, aki igényli a társaságát is, azt kötve hiszem, ha minden területet tökéletesen tudja végezni. Valójában mindenki erre törekszik, de nem igazán jön össze. Ha valakinek igen, annak várom a tanácsait, tippeit amiket szívesen közzétennék, hogy sokunk ötleteket merítsenek belőle.  

Egy anyának sok területen helyt kell állni

A gyerek nem magától kiegyensúlyozott, hanem bizony foglalkozni kell vele. Az kevés, hogy: - Mi volt ma az ebéd a suliban, oviban? Időt kell vele tölteni, kérdezgetni, és van, hogy a legrosszabb helyzetben nyílik meg igazán, hogy megbeszélje velünk a problémáját.

Olyan korán felnőnek a gyerekek, hát bátran tölts időt velük, és ha nem akarod 3 évesen oviba adni, akkor nézz utána, és használd ki a lehetőségeket, hogy egy-két évet még együtt töltsetek, mielőtt az intézmény rendszer totálisan beszippantja.

Te hogy gondolod ezt?

Várom a hozzászólásokat, véleményeket a témában.