Én személy szerint
kifejezetten nem szerettem az óvodát, még ma is emlékszem, hogy mennyire vártam,
hogy fél öt legyen, és a szüleim megérkezzenek értem.
Talán ezért is volt, hogy
4 gyerekem közül a 3 nagy, csupán a kötelező utolsó évben járt oviba, persze akkor
még ezt lelkiismeret-furdalás nélkül megtehettem.
Az a bizonyos utolsó év is
időnként a nehezemre esett, mikor esőben, hóban, fagyban, kellett hurcolnom a
gyereket, a többi kicsivel együtt.
Sokan mondták nekem,
hogy majd meglátom, hogy micsoda beilleszkedési problémái lesznek az iskolában.
Hát nem lettek! Egyiknek sem!
Miért ne lehetne valaki otthon a gyerekével?
A gyerekünkért nekünk kell felelősséget vállalni, úgyhogy nem mindegy, hogy az ember mivel tömi
tele a fejét, mire szocializálja. Miért ne az anyukája formálja, alakítsa,
nevelgesse, miért kéne 3 évesen egész nap korabeliek társaságba vinni? A
túlzott kortárs-kötődésnek bizony negatívumai vannak, amiről itt olvashatsz. Egy szerető otthoni környezetnél nincs jobb a
gyereknek. Persze le kell vinni a játszótérre, látnia kell a tesóin kívül más
gyerekeket is, játszóházba el lehet vinni, de ne érezzük, hogy valami kimarad
az életéből, azért mert nem egy intézmény berkein belül él 3 éves korától. Ne
érezze egy anyuka sem, hogy ő nem értékes tagja a társadalomnak, azért mert
időt szeretne tölteni pici gyerekével.
Persze az óvodában is
nagyon értékes, értelmes gyermekek nőnek fel, de ha valaki nem ezt szeretné választani,
akkor annak is elfogadottnak kellene lennie.
Ma a három éves gyereket kötelező beadni az oviba, ha tetszik, ha nem.
Miért jobb az, ha egy-két óvónéni figyel 20-30 gyerekre annál, ha egy anyuka foglalkozik otthon a gyerekeivel?
Az Óvoda kötelező lett 3 éves kortól |
A társadalom elvárása is
egységben van ezzel a törvénnyel, hiszen, ha nincs az anyukának felelős
munkája, céges mobilja, laptopja, akkor már „nem is lehet értékes ember”. Ha csupán a gyerekkel
van az anyuka otthon, az olyan alantas. Csak a gyerekkel vagy otthon? És ez
kielégít téged? Nem gondolod, hogy valamit kéne csinálni? Szerintem sokan
hallottunk hasonló megnyilvánulásokat, itt-ott.
Ma ezek határozzák meg
a trendet, amiket a hollywoodi filmekben is láthatunk: A csinos, modell-külsejű
anyuka sikeres a munkájában, felelős döntéseket hoz, embereket irányít, majd
beszáll a gyönyörű autóba, elrobog a gyerekért, majd hazaérnek a csodálatos
házba, ahol persze patyolat rend van. Otthon finom, egészséges vacsorával
készül, majd hazajön a szerető, jóképű férj, aki szerelmesen pislog a még
mindig makulátlan külsejű anyukára. A gyerek kiegyensúlyozott, a házasság
boldog, a munka trendi.
Vajon létezik tökéletes anya |
A valóság bizony nem
ez. Véleményem szerint, ha valaki gyerekeket nevel,
dolgozik, háztartást vezet, és van egy társa, aki igényli a társaságát is, azt kötve hiszem, ha minden területet tökéletesen
tudja végezni. Valójában mindenki erre törekszik, de nem igazán jön össze. Ha valakinek igen, annak várom a tanácsait, tippeit amiket szívesen közzétennék, hogy sokunk ötleteket merítsenek belőle.
Egy anyának sok területen helyt kell állni |
A gyerek nem magától
kiegyensúlyozott, hanem bizony foglalkozni kell vele. Az kevés, hogy: - Mi volt ma az
ebéd a suliban, oviban? Időt kell vele tölteni, kérdezgetni, és van, hogy a legrosszabb
helyzetben nyílik meg igazán, hogy megbeszélje velünk a problémáját.
Olyan korán felnőnek a
gyerekek, hát bátran tölts időt velük, és ha nem akarod 3 évesen oviba
adni, akkor nézz utána, és használd ki a lehetőségeket, hogy egy-két évet még együtt
töltsetek, mielőtt az intézmény rendszer totálisan beszippantja.
Te hogy gondolod ezt?
Várom a
hozzászólásokat, véleményeket a témában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése