A tizenévesek bioritmusa és
alvási szükségletei miatt egyenesen „kegyetlenség” számukra a reggel 8 (esetleg 7) órai iskolakezdés egy brit idegtudós szerint. A professzor úgy véli, amennyiben
a tanítási időt a serdülők valós alvási szükségleteihez igazítanák, jelentősen
javulnának eredményeik és teljesítőképességük.
A teljesítés egyik alapfeltétele: a megfelelő mennyiségű alvás |
Késői fekvés, kevés alvás
Egyre
több iskola kezdi felismerni és komolyan venni azt, hogy a tizenéves szervezet
nem alkalmas a korán kelésre. Az ember alvásigénye – az emlősökhöz hasonlóan –
élete során folyamatosan változik: a serdülőkor kezdetével a lefekvés és a
felkelés ideje egyre későbbre tolódik. Ez a tendencia fiúknál 21, lányoknál
19,5 éves korig tart, majd megfordul: nagyjából 55 éves korban ébredünk újra
abban az idősávban, mint a pubertás kezdete előtt (ez mintegy két órával
korábbi időpontot jelent a pubertáskori ébredéshez képest). Összességében tehát
egy tizenéves számára a fél hetes ébresztő azt jelenti, amit egy ötvenes
éveiben járó felnőttnek a fél ötös kelés – írja Russell Foster, az Oxfordi
Egyetem professzora a New Scientist magazinban megjelent tanulmányban.
Csökkenő alvásidő
A tizenévesek egyre nagyobb
számban csípnek le akár órákat az alvásidőből, hogy a pihenés helyett inkább
közösségi oldalakon vagy telefonon csevegjenek, számítógépes játékokkal
játsszanak, internetezzenek, vagy filmet nézzenek, így sokkal tovább maradnak
ébren (és éberen). Bár az alvással töltött idő egyénenként eltér, általános
gyakorlat a tizenévesek között a késői fekvés és a nem megfelelő mennyiségű
alvás. Egy korábbi brit felmérés szerint a jó iskolai teljesítőképességhez és
kipihentséghez egy kamasznak kilencórányi alvásra van szüksége; ehelyett
többségük hétköznaponként alig alszik 5 órát.
Sokszor csak 5 órát alszanak a kamaszok |
A pihenés nem luxus
Pedig az
alvás szerepe kulcsfontosságú: szükség van rá a memória megfelelő működéséhez
és a komplex problémák megoldásához is. Aki nem alszik eleget, annál nő a
kortizol nevű stresszhormon szintje, hangulata ingadozhat, dühkitörései
lehetnek, főleg ha serdülő. A gyakori alváshiány ráadásul a szervezet
anyagcseréjét is felboríthatja: a kialvatlanság a vércukorszint növekedéséhez
vezethet, a jóllakottság érzését befolyásoló hormonok szintjének csökkenése
miatt fokozódik az éhség, vagyis hosszú távon a kevés alvás akár elhízást vagy
cukorbetegséget is okozhat. A fáradt fiatalok gyakran nyúlnak kávé és
energiaital után, amitől később álmosodnak el, így még inkább redukálódik az
alvásidő. A felborult napirend és az alvással töltött időszak eltolódásának
hatásait az Egyesült Államokban már korábban felismerték, így ott több
iskolában is később kezdik a tanítást. Ennek eredményeképpen javult a diákok
teljesítménye, és ritkábban hiányoztak, kevesebben aludtak el az órákon, és a
depressziós tünetek előfordulásának gyakorisága is csökkent. Nagy-Britanniában
is van már olyan iskola, amely átállt a 10 órás kezdésre, és a tanárok hasonló
teljesítménynövekedést tapasztaltak. A késői iskolakezdés a professzor szerint
azonban önmagában nem elég: a legfontosabb, hogy a társadalom, de főként maguk
a tizenévesek belássák az alvás kiemelten fontos szerepét, és a pihenéssel
töltött időt ne luxusnak vagy felesleges rossznak tekintsék, hanem a
kreativitást, a teljesítményt és a hangulatukat is befolyásoló biológiai
szükségletként tekintsenek rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése