Régen a nyolcosztályos
gimnázium negyedik osztálya, tehát a 14–15 évesek osztálya, a legkönnyebb
osztály volt, sok ismétléssel. Miért? Mert a gyerek kamaszodik. Nem szabad
megterhelni. Na, most mi azóta csináltunk egy olyan iskolarendszert, amelyben
hetedik–nyolcadikban kell a gyereknek a maximumot hoznia, mert ezen múlik a
továbbtanulása. Totálisan elfelejtettük, hogy milyen a gyerek. Pedig azóta
számtalan endokrinológiai, neurobiológiai, neurofiziológiai vizsgálatból
tudjuk, hogy ez mennyire így van. De Nemcsak a vizsgálatokból tudjuk, elég
hazamenni és odafigyelni a gyerekre, hogy lássuk, hogy viseli az iskolai
nyomást. Sok gyerek az első osztálytól fogva szorong.
Kamaszkorban kell a tiniknek a maximumot nyújtani az iskolában |
A zseniális top menedzser nem
abból lesz, aki már az óvodában top menedzser képzést kapott. Hanem abból, aki
teljes értékű óvodás lehetett, sok mozgással, szabad játékkal, mindennapos
mese hallgatással.
Top-manager képzés az oviban |
Aki mindennap hall mesét, annak iskolába lépéskor a nyelvi
fejlettsége másfél évvel előzheti meg azt, aki csak rendszertelenül hall – vagy
pláne csak néz! – mesét. Márpedig a nyelvi fejlettség a gondolkodás alapja.
Először is: minden azon múlik, hogy telt az első hat–hét év. A gyerek érzelmi
biztonságban van-e? Vagyis marháskodtak-e vele, dögönyözték-e, csiklandozták-e,
mondtak-e neki mondókákat, énekeltek-e neki, stb. Megtanult-e személyes érzelmeket
kapni, elfogadni és viszonozni. Aki ezt tudja, az védve megy be az iskolába,
aztán később a kamaszkorba. Ő is szeretne sodródni, de nem fog tudni, mert
érzelmileg igényes lesz.
A közös játék az élet minden területére kifejti előnyeit |
A második: tudnia kell, hogy mi, a
szülei, mindig megvédjük a külvilággal szemben, bármi történik – akkor is, ha
nem értünk egyet, azt majd külön elintézzük vele –, tudnia kell, hogy ott
állunk mellette és mögötte.
Ezt a gyereknek éreznie
kell, ez a legfontosabb feladatunk szülőként; a biztonság megadása.
Akkor is álljon a szülő a gyereke mellett, ha a gyerek hibákat követ el |
A harmadik
fontos dolog: hogy az iskola a gyerek dolga. Én ott vagyok, és ha kér, segítek.
De nem kezdem el nyaggatni, hogy mi a lecke, aztán fél tízig ülünk fölötte. Az
maga a pokol. Vagy azzal, hogy hol van a tornazsákod, kihoztad, betetted? Ha
megint nem viszed be, akkor egyest kapsz tornából!Törvénytelenül, teszem hozzá.
Ha egyest kap, na és? Másodszor és harmadszor is egyest kap, negyedszer már nem
fog, mert elviszi a tornazsákot. Ne legyünk dogmatikusak, a gyerek már kihozta
a tornazsákot, lerakta az előszobában, de ott felejtette. Én akkor felemelem,
meglóbálom és utánakiáltok, hogy: hahó!
Sietség a nevelésben
A norvég és svéd gyerekek
negyedikben értő olvasásból gyengébbek, mint a magyar és cseh gyerekek. Miért?
Mert nem sietnek. De ugyanezek a norvég és svéd gyerekek öt év múlva magasan a
nemzetközi átlag fölött olvasnak és értelmeznek. Mi pedig, magyar és cseh
gyerekek, alatta vagyunk. Mert gyorsan tanítottunk. Gyorsan nem lehet tanítani.
Elképesztő, hogy a pedagógiai szakszolgálat – már azt sem tudom, ma éppen hogy nevezik
– munkatársai kijártak az iskolákba és stopperrel mérték, milyen gyorsan
olvasnak a gyerekek. A mélyenszántó észjárás nem gyors, hanem lassú. A gyors
észjárásúak remekül fognak vizsgázni, de ez a „tudás” messze nem olyan értékes
és hosszú távú, mint a megfontoltabbaké.
A legutóbbi mérések szerint a 20 és 30 év közötti felnőttek a gimnáziumi tananyag kilenc százalékára emlékeznek úgy, hogy használni is tudják. Sinus, cosinus, kovalens kötés… fogalmunk sincs, mire valók ezek. A legelső PISA felmérés egyik feladata az volt, hogy a gyerekek mérjék meg az Antarktisz területét. A térképen látható volt az Antarktisz, csipkézett körvonallal, mellette a 100 kilométeres mértékegységet egy kis vonal jelölte. Tudja, mi történt? A finn gyerekek bekockázták az Antarktiszt, és összeszámolták hány teli, hány félig teli kocka volt, és hány töredék. Aztán megbecsülték. Az értékelők egy viszonylag tág intervallumon belül jónak fogadták el a válaszokat. Mit csinált a magyar gyerek?
A gimiben tanultak nagyrésze elvész |
A legutóbbi mérések szerint a 20 és 30 év közötti felnőttek a gimnáziumi tananyag kilenc százalékára emlékeznek úgy, hogy használni is tudják. Sinus, cosinus, kovalens kötés… fogalmunk sincs, mire valók ezek. A legelső PISA felmérés egyik feladata az volt, hogy a gyerekek mérjék meg az Antarktisz területét. A térképen látható volt az Antarktisz, csipkézett körvonallal, mellette a 100 kilométeres mértékegységet egy kis vonal jelölte. Tudja, mi történt? A finn gyerekek bekockázták az Antarktiszt, és összeszámolták hány teli, hány félig teli kocka volt, és hány töredék. Aztán megbecsülték. Az értékelők egy viszonylag tág intervallumon belül jónak fogadták el a válaszokat. Mit csinált a magyar gyerek?
Megijedt. Hozzá sem kezdett!
Mert ő „nem tanult ilyet.” Ő olyasmit tanult, hogy a paralelogramma, a négyzet,
a téglalap, vagy a kör π-vel, stb… Na, ez a különbség. A finn gyerek nem
szorong. A finn gyerek azt tanulja meg, hogy próbálkozz, vállalkozz! Legföljebb
hibázol. Abszolút nem baj. Ha valamelyik gyerek hibázik, az jó. Ne szidjuk le
érte, hanem nyomozzuk ki együtt, hol tolta el! Ezekből lehet megszerezni az
ismereteket Tévedni, hibázni jó! Abból tanulsz. Nem úgy van az, hogy
tévedhetetlenül születek, jól bemagolok mindent és tökéletes vagyok. Ilyen
nincs.
Nem baj, ha hibázok, abból tanulsz igazán |
Lehetne tanítani a családi életre nevelést
Fontos lenne, hogy bevezessék
be az iskolákban a családi életre nevelés tantárgyat. Készítsék föl a
gyerekeket a szexualitásra, nemiségre, konfliktuskezelésre. Mert nem az a jó
család, ahol nincs konfliktus, az mindenhol van. Csak mi kerüljük. Pedig nem
kerülni kell, hanem újabb és újabb kompromisszumokkal megoldani őket.
A szex-edukáció a mai napig
gyakorlatilag a nullával egyenlő az iskolákban.
És sokszor a családokban is.
Nemzetközi szinten hogy állunk
A magyar gyerekek Európában
értő olvasásból az utolsó ötödből az első ötödbe kerültek. Aztán az utóbbi öt
évben ugyanez a mutató megint zuhanásszerűen romlott, idén pedig az elmúlt öt
év legrosszabb érettségi eredményeit sikerült produkálnunk. Ez egyébként szinte
hihetetlen, a szakemberek azt mondják: nem lehet elég ennyi idő ekkora
romlásra. De elég volt. Az iskola lezüllése, a tanárok menekülése,
kedvvesztése, ellehetetlenülése, fölös dolgokkal terhelése (portfólió!) is
megmutatkozik már most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése