Munka – család – gyerekek

Még nem találkoztam olyan anyukával, aki az egyensúlyt e három dolog körül könnyedén megtalálta volna a mindennapjaiban és egy olyan harmonikus rendszert tudott volna kialakítani, amiben nem merülnek fel kérdések, miértek, lemondások.

Nem könnyű az egyensúlyt megtalálni

Az ipari forradalom lezajlása után családok gazdasági szükségletei és a népesség szaporodás következtében a női munkaerő iránti kereslet megnőtt. Manapság a modern társadalmakban szinte elképzelhetetlen az egykori családmodell: az anya otthonról és a gyerekekről gondoskodik.

A női egyenjogúságnak köszönhetjük, hogy már nemcsak a gyermekünkért, az otthoni tennivalókért, hanem a munkánkért is felelősséget kell vállalnunk.

A női egyenjogúság kialakulása egy hosszú folyamat része, amely a XX. században bontakozott ki erőteljesebben, és napjainkban éli a fénykorát. De egyben biztosak lehetünk, amit a női társadalom megszerzett, azt nem hagyja kicsúszni a kezei közül, és az emancipáció sarkalatos pontjaihoz ragaszkodni fog. Ez azért érdekes, mert társadalmunk fiataljai teljesen máshogy látják a világot, mint nagyszüleink. Csupán két generációváltás zajlott le, de az ifjúsági szemléletben jelentős változások mentek végbe. Egyre több nő tanul tovább, egyre később köttetnek házasságok, így kitolódnak a gyermekvállalások is. A férfiak karrierközpontú életvitele már megszokott, de az, hogy egy nő is szakmai sikereket érjen el, az a modern kor vívmánya.

Jó ez nekünk? Mostmár nemcsak otthon, a munkahelyen is 100%-osan kell teljesíteni 

Női egyenjogúság. Biztosan ezt akarták? 

Ma nincs tökéletes modell

Van, akinek a gyermekek születése után is fontos tényező a munkája, foglalkozásának végzése, és nagy hangsúlyt fektet arra, van, aki inkább otthon maradna, és a gyermekeibe fektetné az idejét, energiáját. Egyik sem rosszabb a másiknál, arra azonban figyelni kell, hogy a gyerek ne vesszen el a tennivalók között, hiszen a munka elmúlik, a pozíció megszűnhet, a gyermekünk viszont mindig is a gyermekünk marad. Sok embertől hallottam, hogy: „Bárcsak több időt töltöttem volna a gyermekeimmel!”

Voltak azonban a történelemben során olyan asszonyok, akik komoly pozíciókat töltöttek be, bár a családjukban nem voltak sikeresek, az emberiség, vagy az adott ország szempontjából viszont nélkülözhetetlenek voltak, nekik ilyennek kellett lenniük.

Olyan nincs, hogy valaki minden területen sikeres és tökéletes egyszerre! 
Ha mégis, akkor várom szeretettel az ötleteket!

Egy nőnek eljön az életében az idő, mikor gyermekei születnek. Ekkor az élete gyökeresen megváltozik. Az anyuka otthon találja magát a gyerekkel, félbeszakítva a munkáját, tanulmányát. Sokan ezt úgy élik meg, hogy feladják önmagukat, az álmaikat, a karriert, egy egész életre szóló nagyon boldog állapot, az anyaság miatt.

Otthon a babával.
 Gyökeres életmódváltozás a legtöbb nőnek.

·   Van aki nehezen boldogul a gyermekszülés utáni időszakban, mikor lelassulnak körülötte az események, és az otthonról, a babáról kell gondoskodni. Egy idő után kezdi azt érezni, hogy kiesik a munka világából, igazából most semmi fontosat nem csinál, bezzeg a munkahelyén milyen hasznos ember volt. Ezt sugallja a média is, hogy mindenki sikeres, fontos, az otthon lévő anyuka viszont nem trendi.

·        Van aki viszont azt érzi, hogy most van igazán a helyén. Végre azt csinálja, amit szeret, végre igazán hasznos dolgot tesz, nap mint nap: vezeti a háztartást, gondoskodik a gyerekéről.

Az otthon „melegét” megteremteni, akármilyen kificamodott világot élünk, az anyuka feladata.

A nehézség akkor kezdődik, mikor vissza kell állni a munka világába. A tennivalók ilyenkor megsokszorozódnak, hiszen egyszerre több helyen, több szerepben kell helytállni.

Az igazi nehézség: munka és család

Mivel nem vagyunk egyformák, biztos, hogy van, aki könnyebben veszik az akadályokat, könnyen el tud „szakadni” a gyermektől, mikor eljön az ideje, van, akinek ez sokkal nehezebben megy.

Az anyukának a részmunkaidő tűnik a legideálisabbnak ebben a helyzetben, hogy a gyerekért időben odaérjen az óvodába/bölcsődébe, de ilyent sajnos még mindig nem könnyű találni.

A munkával kezdetét veszi az igazi rohanás: reggel óvoda, majd iskola, futás a munkába. Ott teljesíteni kell, sőt bizonyítani, hogy van olyan jó egy gyermekes anyuka is mint egy férfi, vagy egy gyermektelen kolleganő. Utána futás haza, bevásárlás útközben, aztán edzés, különórák a gyerekkel stb. Otthon következik a második műszak. Vacsora, tanulás, fürdés, fekvés stb. És ez így megy nap, mint nap!

Miről mondjunk le mi miatt? 

Sajnos egy gyes-ről visszatérő anyukára nem mindig teljes értékű munkavállalóként tekintenek, hiszen nem vállal túlórákat, nem vesz részt a hétvégi csapatépítő bulikban és a gyermeke is megbetegedhet. Ha a gyerek tényleg beteg lesz, hívni kell valakit, hogy nehogy baj legyen a munkahelyen a hiányzás miatt. És mi van, ha reggelre lázasodik be a gyermek? Kit lehet hívni reggel 7-kor vigyázni? Szülői értekezlet, bemutatók, előadások stb. Ezekre a programokra is oda kell érni, tehát előbb kell eljönni a munkából.

Egy dolgozó anyukának a tennivalókat összehangolni elég stresszes tevékenység!

Egy segítő férj, nagymama, segítő személy nagy terheket tud levenni az anya válláról, és nem ciki segítséget elfogadni.

Ma a nők úgy szocializálódnak, hogy ők is legyenek valakik, legyen életművük, sikereket érjenek el a munkában. Ez szép, de mi lesz az otthonnal?

Az otthon melegét az anya dolga megteremteni

Nagyon sok nő feláldozza a karrierjét, a felemelkedését az anyaság miatt, hiszen gyerek mellett nem könnyű helytállni a mai magas elvárásoknak. Aki végül is nem valósítja meg az álmait szakmailag, nem lát el közfeladatokat, csupán beosztottként dolgozik, netán háztartásbeli és mellette a gyermekeire fektet nagyobb hangsúlyt, annak sem kell rosszabbnak, vagy kevesebbnek éreznie magát, sőt nem kell azt gondolnia, hogy nincs életműve. Mi van annál nagyobb életmű, - különösen a mai világban -  ha valaki értelmes, életrevaló, egészséges lelkű, szellemű gyerekeket tud felnevelni?

Bár nehéz ennyi területet helyesen összehangolni, mindenhol helytállni, top-on lenni, azért a lényeget ne tévesszük szem elől. A gyerekbe fektetett időt ne spóroljuk meg, ne a gyereket áldozzuk fel a rend oltárán, nehogy mi legyünk azok, akik később a jól ismert mondatot emlegetik, hogy: „Bárcsak több időt töltöttem volna a gyermekeimmel!”