2016. október 11., kedd

Kisgyerek kis-gond, nagygyerek nagy-gond

A kisgyerek egész másképp veszi igénybe
 a szülőket, mint a nagy gyerek
Mindenki hallotta a fent mondatot. Azonban amíg az embernek kicsi gyermeke van, esetleg több is, nem is tudja elképzelni, hogy mi lehet ennél nagyobb gond, mint az éjszakai felkelés, betegségek, pelenkázás, altatás, gyerek után rohangálás stb. Ez teljesen betölti a napokat, kimeríti az anyukát, hiszen itt egy folyamatos fizikai jelenlét szükséges. Ha véletlenül sikerül leülni egy percre, biztosan akkor borul ki valami, esik el a gyerek, az a játék kell neki, amit a polcról kell levenni az anyának, pisilni kell stb stb stb.

Élvezd ki, mert olyan hamar megnő…

Gondolom ezt is mindnyájan hallottuk a nálunk idősebb generációtól. Ezt sem érti az ember, hogy miért mondják, hiszen alig várja az anyuka, hogy végre nagyobb legyen a gyermek és a „köldökzsinór” egy kicsit lazább legyen. Az anya ne egész nap azt hallja, hogy: anya-anya, vagy miért


Ekkor feszegeti a kicsi a határokat, hogy megtudja, hogy meddig mehet el. Kiönti az italt, szétdobálja a játékát, kiborít mindent, letép, elszalad egyszóval próbálkozik.
A kisgyerekkor viszont erről szól, a gyermek így tudja érvényesíteni az akaratát, így tanulja a kommunikációt, az interakciókat. A gyerek egy szót nem ismer: türelem!


A kisgyermekkor fizikailag
veszi igénybe az anyuká
t
Hiába vagy hulla fáradt, mert éjszaka a kisebb gyermeked 10 alkalommal kelt fel, mert jön a foga, a nagyobbik gyermeked akkor is azt követeli, hogy olvass neki. Szerintem mindenki tudja milyen az két mondat között elaludni egy – egy másodpercre, vagy fáradtan az éjszaka közepén egy apró gyerekjátékba belelépni! Ezek a kisgyerek-nevelés velejárói, és lehet, hogy a pillanat hevében az ember világgá szaladna, de ahhoz hogy valaki érett, felnőtt személyiséggé váljon ezek a mozzanatok elengedhetetlenek.

Nagyobb lett a gyermek, lazul a kötelék


Végre le tud ülni az anyuka egy híradót végignézni, vagy egy vacsorát úgy végigenni, hogy közben nem kell folyton felugrálni. A gyerek egyedül tud fürödni, egyedül tölt magának, ha szomjas, sőt a túró-rudival is ki tudja magát szolgálni, nem kell rohanni, miután felkelt a WC-ről stb. A fizikai jelenlétet egyre inkább felváltja a szellemi jelenlét. Egyes anyukák örömmel veszik, hogy önállóbb a gyermek, van azonban akinek még szoknia kell a természetes eltávolodást. 

Itt egy másfajta készségünket kell latba vetni, néha azonban visszasírjuk az előzőt.

Fontos a következetesség  

Az alábbi kérdések merülnek fel: miért nem nézheti a filmet, holott az osztálytársai nézik, befestheti e a körmét, szakadt farmerbe mehet e suliba, miért kell ilyen korán lefeküdni…
Ezekre nem válasz az, hogy nem! Muszáj kifejteni, elmagyarázni, hogy miért nem, vagy miért igen. A puszta nem és kész válasz, a tiltva nevelés nem egy járható út, ha értelmes, nem lázadó felnőttet akarsz látni. Erről egy következő bejegyzésben fogok írni.  
Ezekre értelmes, kielégítő, következetes válaszokat kell adni, ami az agyunkat dolgoztatja meg igazán. Ezek a válaszok számon lesznek kérve rajtunk, nem lehet, hogy egyszer ezt mondunk másszor azt.



Például maradjunk a körömfestésnél:
Erre egyszer ezt mondjuk: - Tudod, hogy az iskola szabályzata nem engedi, hogy festett körömmel menjen egy 6. osztályos gyerek.
Másszor pedig azt: - Tudod, hogy amíg általános iskolás vagy, addig nem szeretnénk, hogy fesd a körmöd!
Ha mindig más kifogást mondunk, a gyerek azt hiszi, hogy sosem fogjuk megengedni, mindig lesznek kifogások, hogy miért nem.

Egy újabb lépés a határfeszegetésben: Ha megkéred, hogy ne játsszon többet a telefonján, akkor előveszi a tabletet, ha kéred, hogy menjen végre fürödni, akkor közli, hogy tanul (hiába eddig egész más csinált) ha haza kell jönnie suli után, akkor csak egy kicsit beugrik a Mekibe az osztálytársakkal stb.
Persze mindenre van magyarázat! Fontos, hogy a kicsi korhoz képest a határokat módosítsuk, de azok betartásához ragaszkodjunk.
Bármilyen jó fej, megengedő szülő vagy, ha ez most furcsán is fog hangzani, a gyereknek az kell, hogy valaki betartassa velük, sőt számonkérje tőlük a határokat. Ez ad biztonságot a gyereknek.

Ha rajtakapod, hogy átlépte a határokat


Ez a nevelés egyik legnehezebb pontja, mikor rájössz, hogy becsapott!

Mit ne tegyél ilyenkor a gyerek előtt?
Ne borulj ki!
Ne hisztizz, ne veszekedj, ne kiabálj, egyszóval ne csinálj úgy, mintha a világ összeomlott volna. Ez egy természetes dolog ebben a korban. Nagyon fájdalmas mikor a gyermek becsap, de neked kell felnőttként viselkedned, nem sértődhetsz meg, mint egy gyerek. Ha nagyon fáj, akkor dühöngd ki magad, mikor nem lát. 

Mit tegyél?
Ha jó kapcsolatot akarsz: kommunikálj a gyerekkel!



Kommunikálj! Értelmesen kérdezd meg, hogy miért lépte át a határt? Vajon azért mert nem volt élesen meghúzva a vonal, és nem volt benne biztos, hogy meddig mehet el? Vagy azért mert azt gondolta, hogy nem fog kiderülni? Érdemes erre választ kapni első körben. Majd magyarázd meg, hogy miért ne tegye ezt: mit okoz/miért nincs itt az ideje/hogy járt valaki, aki ezt csinálta/mi lesz a következménye. Ami fontos, érezze, hogy szereted!!
Lehet büntetni, sőt hasznos. Viszont ahhoz tartsd magad! Ne mond, hogy most egy hétig nincs TV, ha már aznap este megengeded, hogy nézzen vmit. Betartható és hasonló fajsúlyú büntetést szabj ki. Visszaesőként, lehet növelni a büntetést, de ha este 8 után a tiltás ellenére Viberezett az osztálytársnőivel, attól még nem kell fél évre abbahagynia a kedvenc sportját. (Egyébként sport-megvonással ne büntess, magaddal szúrsz ki).



Nagy feladattal jár a kamaszok nevelése, életre felkészítése, terelgetése, hogy a jó kapcsolat is megmaradjon úgy, hogy a szabályok is be legyenek tartva. Azonban ha kitartasz, és minden nehézség ellenére is időt, energiát szánsz a gyerekedre: meghallgatod, még ha fáradt is vagy, segítesz neki tablót készíteni, mert megígérted, elmész vele nadrágot venni, még ha be kell járnod a fél plázát vele, mert egyik sem tetszik, és mindezek mellett következetesen betartjátok a szabályokat, akkor a nagy gyerek – nagy gond mondat nagy gyerek – nagy örömmé tud átfordulni….