 |
| A kisgyerek egész másképp veszi igénybe a szülőket, mint a nagy gyerek |
Mindenki hallotta a fent mondatot. Azonban amíg az embernek
kicsi gyermeke van, esetleg több is, nem is tudja elképzelni, hogy mi lehet
ennél nagyobb gond, mint az éjszakai felkelés, betegségek, pelenkázás, altatás,
gyerek után rohangálás stb. Ez teljesen betölti a napokat, kimeríti az anyukát, hiszen itt egy folyamatos fizikai jelenlét szükséges. Ha véletlenül
sikerül leülni egy percre, biztosan akkor borul ki valami, esik el a gyerek, az
a játék kell neki, amit a polcról kell levenni az anyának, pisilni kell stb stb
stb.
Élvezd ki, mert olyan hamar megnő…
Gondolom ezt is mindnyájan hallottuk a nálunk idősebb
generációtól. Ezt sem érti az ember, hogy miért mondják, hiszen alig várja az
anyuka, hogy végre nagyobb legyen a gyermek és a „köldökzsinór” egy kicsit
lazább legyen. Az anya ne egész nap azt hallja, hogy: anya-anya, vagy miért?
Ekkor feszegeti a kicsi a határokat, hogy megtudja, hogy meddig mehet
el. Kiönti az italt, szétdobálja a játékát, kiborít mindent, letép, elszalad
egyszóval próbálkozik.
A kisgyerekkor viszont erről szól, a gyermek így tudja
érvényesíteni az akaratát, így tanulja a kommunikációt, az interakciókat. A
gyerek egy szót nem ismer: türelem!
 |
| A kisgyermekkor fizikailag veszi igénybe az anyukát |
Hiába vagy hulla fáradt, mert éjszaka a kisebb gyermeked 10
alkalommal kelt fel, mert jön a foga, a nagyobbik gyermeked akkor is azt
követeli, hogy olvass neki. Szerintem mindenki tudja milyen az két mondat
között elaludni egy – egy másodpercre, vagy fáradtan az éjszaka közepén egy
apró gyerekjátékba belelépni! Ezek a kisgyerek-nevelés velejárói, és lehet,
hogy a pillanat hevében az ember világgá szaladna, de ahhoz hogy valaki érett,
felnőtt személyiséggé váljon ezek a mozzanatok elengedhetetlenek.
Nagyobb lett a gyermek, lazul a kötelék
Végre le tud ülni az
anyuka egy híradót végignézni, vagy egy vacsorát úgy végigenni, hogy közben nem kell folyton felugrálni. A gyerek egyedül tud fürödni, egyedül tölt magának,
ha szomjas, sőt a túró-rudival is ki tudja magát szolgálni, nem kell rohanni,
miután felkelt a WC-ről stb. A fizikai jelenlétet egyre inkább felváltja a
szellemi jelenlét. Egyes anyukák örömmel veszik, hogy önállóbb a gyermek, van azonban akinek még szoknia kell a természetes eltávolodást.
Itt egy másfajta készségünket kell latba vetni, néha azonban visszasírjuk az előzőt.
 |
| Fontos a következetesség |
Az alábbi kérdések merülnek fel: miért nem nézheti a filmet,
holott az osztálytársai nézik, befestheti e a körmét, szakadt farmerbe mehet e
suliba, miért kell ilyen korán lefeküdni…
Ezekre nem válasz az, hogy nem! Muszáj kifejteni,
elmagyarázni, hogy miért nem, vagy miért igen. A puszta nem és kész válasz, a
tiltva nevelés nem egy járható út, ha értelmes, nem lázadó felnőttet akarsz látni. Erről egy következő bejegyzésben fogok írni.
Ezekre értelmes, kielégítő, következetes
válaszokat kell adni, ami az agyunkat dolgoztatja meg igazán. Ezek a válaszok
számon lesznek kérve rajtunk, nem lehet, hogy egyszer ezt mondunk másszor azt.
Például maradjunk a körömfestésnél:
Erre egyszer ezt mondjuk: - Tudod, hogy az iskola
szabályzata nem engedi, hogy festett körömmel menjen egy 6. osztályos gyerek.
Másszor pedig azt: - Tudod, hogy amíg általános iskolás
vagy, addig nem szeretnénk, hogy fesd a körmöd!
Ha mindig más kifogást mondunk, a gyerek azt hiszi, hogy sosem
fogjuk megengedni, mindig lesznek kifogások, hogy miért nem.
Egy újabb lépés a határfeszegetésben: Ha megkéred, hogy ne
játsszon többet a telefonján, akkor előveszi a tabletet, ha kéred, hogy menjen
végre fürödni, akkor közli, hogy tanul (hiába eddig egész más csinált) ha haza
kell jönnie suli után, akkor csak egy kicsit beugrik a Mekibe az
osztálytársakkal stb.
Persze mindenre van magyarázat! Fontos, hogy a kicsi korhoz
képest a határokat módosítsuk, de azok betartásához ragaszkodjunk.
Bármilyen jó fej, megengedő szülő vagy, ha ez most furcsán
is fog hangzani, a gyereknek az kell, hogy valaki betartassa velük, sőt
számonkérje tőlük a határokat. Ez ad biztonságot a gyereknek.
Ha rajtakapod, hogy átlépte a határokat
Ez a nevelés egyik legnehezebb pontja, mikor rájössz, hogy
becsapott!
Mit ne tegyél
ilyenkor a gyerek előtt?
 |
| Ne borulj ki! |
Ne hisztizz, ne veszekedj, ne kiabálj, egyszóval ne csinálj
úgy, mintha a világ összeomlott volna. Ez egy természetes dolog ebben a korban.
Nagyon fájdalmas mikor a gyermek becsap, de neked kell felnőttként viselkedned,
nem sértődhetsz meg, mint egy gyerek. Ha nagyon fáj, akkor dühöngd ki magad, mikor nem lát.
Mit tegyél?
 |
| Ha jó kapcsolatot akarsz: kommunikálj a gyerekkel! |
Kommunikálj! Értelmesen kérdezd meg, hogy miért lépte át a
határt? Vajon azért mert nem volt élesen meghúzva a vonal, és nem volt benne
biztos, hogy meddig mehet el? Vagy azért mert azt gondolta, hogy nem fog
kiderülni? Érdemes erre választ kapni első körben. Majd magyarázd meg, hogy miért ne tegye ezt: mit okoz/miért nincs itt az ideje/hogy járt valaki, aki ezt csinálta/mi lesz a következménye. Ami fontos, érezze, hogy szereted!!
Lehet büntetni, sőt hasznos. Viszont ahhoz tartsd magad! Ne
mond, hogy most egy hétig nincs TV, ha már aznap este megengeded, hogy nézzen
vmit. Betartható és hasonló fajsúlyú büntetést szabj ki. Visszaesőként, lehet
növelni a büntetést, de ha este 8 után a tiltás ellenére Viberezett az
osztálytársnőivel, attól még nem kell fél évre abbahagynia a kedvenc sportját.
(Egyébként sport-megvonással ne büntess, magaddal szúrsz ki).
Nagy feladattal jár a kamaszok nevelése, életre
felkészítése, terelgetése, hogy a jó kapcsolat is megmaradjon úgy, hogy a
szabályok is be legyenek tartva. Azonban ha kitartasz, és minden nehézség
ellenére is időt, energiát szánsz a gyerekedre: meghallgatod, még ha fáradt is vagy,
segítesz neki tablót készíteni, mert megígérted, elmész vele nadrágot venni,
még ha be kell járnod a fél plázát vele, mert egyik sem tetszik, és mindezek
mellett következetesen betartjátok a szabályokat, akkor a nagy gyerek – nagy gond
mondat nagy gyerek – nagy örömmé tud átfordulni….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése