2015. szeptember 20., vasárnap

A VIBER fogságában

A Viber önmagában egy nagyon jó alkalmazás, lehetővé teszi hogy azonnali párbeszédeket folytathassunk telefonunkon. Internet előfizetés, illetve Wifi szükséges hozzá.





A kisiskolás korosztály nagyon szereti használni, nagyon praktikus, amikor osztályok egy csoportot alkotnak és a hiányzó gyerek ezen keresztül megtudhatja a leckét, a közelgő dolgozatot. Jó barátnők BFF (Best Friends Forever) csoportokat alkotnak és ezen keresztül folytathatják az iskolában épp befejezett csicsergéseket. Ezzel semmi baj nincs.
A probléma ott kezdődik, mikor a gyerkőc hazaér a suliból esetleg edzés, szakkör stb után. Jó esetben nincs előfizetős internet a telefonján, viszont mikor hazaér a Wifi láthatatlan csápként nyúl a jóhiszemű kiskamasz telefonja után. Vagyis mikor már közeledik az otthon felé, pittyeg a Viber üzenet. Az osztálytársak már egymással egy fél órája diskurálnak valami sulis dologról. Emberünk végigfutja az üzeneteket, de muszáj készülnie a holnapi dolgozatra. A telefon egyfolytában pittyeg. A tinédzsert koránál fogva hajtja a kíváncsisága és persze nem akar kimaradni a jó poénokból sem, ezért rá-rá néz a telefonra. Ádáz küzdelem kezdődik a történelem könyv és a telefon között. Még néha elbillen az egyensúly a történelem könyv felé, de a folyamatos pittyegés végül a telefon győzelméhez vezet. Hősünk ekkor már nem tud ellenállni, hiszen őt is megszólítják a társak muszáj hozzászólni a témához. Alig veszi észre, hogy már másfél óra eltelelt, és a töriről fogalma sincsen. Azokkal az emberekkel folyatott véget nem érő beszélgetést, akikkel az egész napot eltöltötte a suliban, és ott lehet, hogy még csak egymáshoz sem szóltak. Ha a telefont a kézbe vennénk, mi az "X" generáció, bizony eltartana egy ideig míg megfejtenénk a mai tizenévesek kód nyelvét. Hasonló bejegyzéseket látnánk: "H vagy?" "Tnx jól vok" "Mi a lecó" "Töri .osan tanuld +" "Várj 1 Pill" stb-stb. 

A fenti történet nyilván egy sarkított fikcó volt, de a valóság sajnos nem áll ettől távol.
Véget nem érő, érték nélküli, üres beszélgetések folynak órákon keresztül, míg a szülő büszke gyermekére, hogy a szobájában tanul órák óta. Ez az időrabló tevékenység valóban elveszi az estét a tanulástól, munkától, a közös beszélgetéstől, együttléttől.
Ne hagyjuk, hogy így legyen! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése