A középső gyerek - szindróma

Az elsőszülött, és a legkisebb között nem mindig könnyű

Vajon létezik ilyen, hogy középső-gyerek szindróma, vagy ezt könnyű rámondani a gyerekünkre, ha történetesen nem úgy viselkedik, ahogy azt elvárjuk tőle? Ha nem is szindróma, de valami lehet a dologban....

Az első gyerekre minden figyelem ráirányul

Az első gyerek – az elsőszülött – az, aki által a férj, a feleség, apává és anyává válik, akire minden figyelem ráirányul, akin kísérleteznek a szülők, hiszen még nincs tapasztalatuk, akire minden szeretet ráfókuszál. A szülői gondviselés, odafigyelés egyedüli élvezője.

A kistesó érkezésekor a nagy gyerekre újra sok figyelmet kell fókuszálni

Aztán érkezik a második gyerek. A figyelem már megosztott, hiszen ott van a „nagy” gyerek is, akivel nagyon is kell ebben az időben foglalkozni. Sőt, talán többet, mint a tesó születése előtt, mert a jól megszokott helyzete megváltozott. Azt tapasztalja, hogy a szüleinek már nem ő az egyetlen, hanem van egy kicsi síró-baba, akinek egy pisszenésére ugrik az anya, az Ő egyetlen Anyukája. Mivel ezt az első gyereknek nem könnyű feldolgozni, bizony komoly szülői praktikák kellenek, hogy ezt a helyzetet tompítsák a nagyobb gyerek számára. Ezt már a testvér megszületése előtt érdemes elkezdeni. Növekednek kettesben a testvérek, már lejátszották az összes erő-játszmát, pozicionálódnak a szerepek a családban, mikor is érkezik a harmadik gyerek.

Ekkor a második gyerek már nem kap annyi „tompítást”, mint az első kapott, hiszen neki már van egy nagy-testvére, így nincs az a privilégiuma, mint az elsőnek volt, hogy ő az egyetlen. Már ketten vannak.

Megérkezik az újabb kis síró-baba, aki miatt a szülőknek – különösen az anyának – újra kevesebb idő jut a nagyobbakra. Így a középső gyerek, aki eddig a pici volt, most kiszorul a figyelem középpontjából. A legnagyobb már egyszer ezt átélte, és különben is ő már koránál fogva érettebb, jobban feldolgozza az újabb kistestvér érkezését és tapasztalta, hogy az első tesó érkezésénél sem dőlt össze a világ. A középső most találkozik ezzel az új élet helyzettel. Ott van a nagytesója, aki már okos és ügyes és az első, ott van a kicsi aki a cuki, picike és ott van ő középen. Ő se nem nagy, se nem olyan okos még, se nem ő a legkisebb, viszont sok esetben őt már a legnagyobbhoz mérik,  és ugyanazokat az elvárásokat támasztják felé.

Abban a pillanatban rájött, hogy ő egy középső gyerek

Mivel akkora figyelem nincs a középső gyereken, amit persze borzasztóan igényelne, ekkor előfordulhat, hogy a viselkedésével igyekszik felhívni magára a figyelmet.  

Folyton rosszalkodik, hangoskodik, felesel, rosszul tanul - ezek esetében ráfókuszál a figyelem, még ha az nem is pozitív módon történik, viszont csak vele foglalkoznak a szülők.

Szülőként lényeges odafigyelni a gyerekre mikor nagy változások történnek a családban, mint például egy költözés, vagy testvér születése. Érdemes sokat beszélgetni erről vele, felkészíteni őt az új helyzetre, és ha azt tapasztaljuk, hogy megsínylette a változást, akkor az fel kell ismerni és őt is ki kell emelni a többiek közül. El kell ismerni az értékeit, meg kell találni, hogy ő miben jó, mihez van tehetsége, és azt erősíteni benne, hogy érezze, hogy ő is fontos tagja a családnak.