Nem fog torzulni a személyisége, ha feladatokat adunk a gyereknek. |
A szülő a gyerekének a legjobbat akarja minden esetben, és
helyzetben. Ez egy teljesen természetes, normális vágy. Lényeges azonban
tisztázni, hogy mit gondolunk legjobbnak. Azt, hogy mindent megadunk neki?
Tehermentesítjük minden feladat alól, hogy élvezze a gyermekkorát? Hogy mindent
megengedünk neki?
Az imént felsoroltakat puszta jó
szándékból, szeretetből, és a békesség kedvéért tesszük, viszont ezek sajnos
nem vezetnek célra.
Annyira óvjuk a gyereket, hogy ezzel
tesszük tönkre.
Ha a gyermeket már kicsi korában bálványozzák a szülők, mindent
úgy tartanak tökéletesnek, ahogy a gyerek csinálja, mindent megkap, amit csak
kiejt a száján, akkor ne csodálkozzunk, ha kezelhetetlen kamasszá válik.
Ha mindig neki adunk igaza: mikor az óvodába verekedésbe keveredik
- a másik gyerek a hibás, ha intőt hoz haza a suliból - a tanár pikkel rá, és
ráadásul ezt a tudomására is hozzuk, bizony könnyen elhiszi magáról, hogy ő tévedhetetlen,
és a szülők minden helyzetben mellette állnak, ha rosszat csinál, ha jót.
Persze, valóban mellette kell állni, sőt biztosítani kell őt a
szülői támogatásról, de a hibákat korrigálni kell, és következményekre is fel
kell hívni a figyelmet. Erről a következetesség
a gyereknevelésben című
cikkben bővebben olvasható.
Tudni kell nem-et mondani a gyereknek, még
akkor is, ha ez neki nem tetszik. Nem szabad engedni, hogy manipuláljon, mert
ha a hisztivel, sértődéssel célt ér, akkor ezt a fegyvert fogja bevetni minden
alkalommal, mikor szüksége van valamire.
Sok szülő előszeretettel szolgálja ki
gyerekét, nem gondolva arra, hogy ez kontraproduktív lesz, és az ő
életét nehezíti meg a későbbiekben.
A tehermentesítés nem jó nevelési elv, hiszen a gyermeki fejlődés több szinten megy végbe, s mind az értelmi fejlődéshez, mind a pszicho-motoros fejlődéshez elengedhetetlen, hogy a korának megfelelő feladatokkal terheljük. Így lesz aktív része a családi környezetének úgy, hogy ezek az érést és a személyiségfejlődést segítik elő. Ráadásul feladatok nélkül a sok szabad időben a számítógép, az internet könnyen fogságba ejtheti. „Jó az ifjúnak, ha terhet visel”.
Kamaszkorban már késő
elkezdeni a szabályok felállítását, a viselkedés korrigálását, a teherviselés elkezdését. Ekkor a szülő a
békesség kedvéért már inkább ráhagyja a dolgokat, megcsinálja helyette a feladatokat, hiszen ha ekkor kezdünk neki
ellentmondani, akkor minden esetben veszekedés lesz a vége, és a családi légkör élhetetlenné válik.
Hogyan ne neveljünk?
Anyagi javakkal nem lehet szeretni a
gyermekünket. Ne gondoljuk azt, hogy ha mindent megadunk neki, azzal a
szeretetünket fejezzük ki, persze magunkhoz kötjük, de csak ideig-óráig.
Ilyenek azok az elkényeztetett gyerekek, akik mindent megkapnak, csak épp a
szeretet nem, ezáltal nehéz természetű, manipulatív gyerekké válnak. Az anyagi
javak nem pótolhatják a szeretetkapcsolatot. Ha ez nem elégül ki, pótszerhez
fordulnak. Vagy az interneten kezdik keresni a szeretetet, vagy a kortárs
csoportok elsodorják, innen már csak egy lépés, hogy a vákuumot, ami bennük
keletkezett, drogokkal vagy alkohollal enyhítsék, töltsék ki.
Fontos, hogy mindig legyünk a gyerek
mellett, érezze a támogatásunkat, a szeretetünket, de ha hibázott azt ne
tussoljuk el, hanem szembesítsük vele. Tanulja meg korrigálni magát, és
próbáljunk az igazságosság alapján nevelni. Ha egy gondtalan
„kipárnázott” életet mutatunk neki, hatalmas csalódások érhetik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése