Következetesség a gyereknevelésben

Fontos, hogy a szülő reakciói 
kiszámíthatóak legyenek. 

A következetesség egyszerűen annyit jelent, hogy amit kijelentesz ahhoz tartod magad. Ez nagyon egyszerűen hangzik, pedig valójában egyáltalán nem az. Lényeges persze, hogy a szabályok betarthatóak legyenek. 


Vegyünk egy egyszerű, hétköznapi esetet:

A kisgyerek eszeveszett hisztibe kezd az áruház közepén. A szülő minden trükköt bevet: kérleli, eltereli a figyelmét, míg a végén közli vele, hogy így nem viselkedhet, ezért otthon megy a sarokba.

Mire hazaérkeznek - egy kisangyal válik a gyerekből - és már a szülő haragja is elszállt, így nem lesz semmi a beígért büntetésből. Így a következő hisztire is bátran rázendít, ha valami nem tetszik neki, hiszen nincs következménye.

E helyett két dolgot is tehetett volna:

• feleleveníti a gyereknek, hogy így nem viselkedhet, és ha bocsánatot kér, és persze megígéri, hogy máskor ilyen nem fordul elő, akkor eltekint a büntetéstől, 

• érvényesíti a megígért büntetést. 

Ha szokásunkká válik, hogy nem tartjuk meg a szavunkat, előbb utóbb hiteltelenné válhatunk a gyerek előtt, és tudni fogja hogy bármit csinál úgysincs következménye. Ha folyton azt szajkózzuk, hogy "elverlek, ha nem viselkedsz rendesen", és persze nem kap ki sose, akkor ne várjuk tőle, hogy a szabályokat betartását megtanulja. 

Ezt a gyerekek nagyon könnyen felismerik. Ez a nyolcadikos fiú története is ezt igazolja:

"A tanárnő minden órán aki beszélget, attól elvette az ellenőrzőjét, hogy intőt adjon. Az óra végére egy jó néhány ellenőrző hevert az asztalán, persze senkinek sem írt be soha semmit. Nemcsoda, hogy minden órán sokan beszélgettek."

Fontos, hogy a pozitív ígéreteket is tartsuk meg. Ha ajánlunk valami meglepetést, ha ötöst hoz, vagy szobát takarít stb, és a gyerek küzd, takarít, tanul, de végén semmit nem kap, csak esetleg egy újabb ígéretet, hát bizony nagy csalódást okozhatunk vele. És valószínű, hogy a motivációját is elveszti. 

Minden családban vannak előre lefektetett szabályok pl: nem lehet szemtelenkedni a szülőkkel, a verekedni a testvérekkel, számítógépezni éjszakába nyúlóan. 

Lényeges, hogy ezek a szabályokat ne engedjük áthágni akkor sem, ha valami rendhagyó dolog történik, például vendégek jönnek, akkor se lehessen éjfélig a gép előtt ülni. Ugyanúgy emlékeztessük a szabályok betartására. 

Ez kiszámíthatóvá teszi a szülőt, és erősíti a belé vetett bizalmat. 

A szélsőséges, kiszámíthatatlan reakció elbizonytalanítja a gyereket, és félelmet válthat ki belőle.

A fent leírtakat nem könnyű betartani, hisz az ember néha belefárad abba, hogy monoton ismételgesse, hogy mit szabad és mit nem, és persze az élet átírhatja a szabályokat, a helyzeteket. Kétségbeesésre semmi ok, változtatni, jobbítani a helyzeten sosem késő. 

Ráadásul az egyik szülő általában szigorúbban veszi a szabálykövetést mint a másik, és a gyerek ezt remekül felismeri, és tudja, hogy mikor kihez kell menni.

Szülőként példát kell mutatnunk gyermekünknek, így ha szavahihető, igazmondó, őszinte felnőtteket szeretnénk nevelni, akkor elengedhetetlen, hogy jó példák legyünk előttük!