Példamutatás, mintaadás - 1. Kommunikáció

A jó példa örökre megmarad

A gyerektől elvárod, hogy:

-        elpakolja a cipőjét és ne hagyja szanaszét mikor leveszi? 
o    És te hol tartod a cipőd, mikor leveszed?

-        ne telefonozzon annyit?
o   És te mennyit telefonozol otthon?

-        ne beszéljen csúnyán a tanárairól?
o   Te hogy beszélsz a főnöködről otthon?

Minden cselekedeteddel példát mutatsz a gyerekeidnek. És ez nem csak az előbb felsorolt negatív esetekre igaz.

Mintát adsz, ahogy beszélsz a házastársaddal, ahogy velük, a gyermekeiddel beszélsz, ahogy rendezed a dolgaidat magad körül.

Ezt - még ha nem is gondolnád – átveszik a gyerekek, és ez lesz nekik az iránytű az életükben, amin a személyiségük, a körülményeik változtathatnak a jövőben, de a jó példa egy életre megmarad.

A kommunikáció növekszik,
mégsem tudjuk kifejezni magunkat

Manapság a kifejező beszéd hanyatláson megy keresztül. A kommunikációs eszközök használatának elterjedése megtanít arra, hogy tömören, röviden hogyan fejezzük ki magunkat.  Csak semmi plusz információ, csak semmi sallang, csak a tömör tény anyag. Egyre kevesebbet beszélgetünk egymással, és ha beszélgetünk, sem a stílusra tesszük a fő hangsúlyt. Mivel a szépirodalom olvasásáról is kezdünk leszokni, így a szókincsünk sem nő, nem használunk rokon értelmű szavakat, nem próbáljuk változatosan kifejezni magunkat.

A nehéz nap után a munkából fáradtan hazaérő családtagokra még otthon is igen sok feladat hárul. Mivel az ember „tartja magát” az iskolában, a munkahelyen, az otthon az a hely, ahol végre kiengedheti magát. Ez jó, hogy így van, de nem mindegy, hogy a kiengedést hogyan tesszük. Ha úgy, hogy bárdolatlan stílusban vetjük oda a másiknak a véleményünket, észrevételünket, azzal biztosan nem az otthon békés hangulatát fogjuk öregbíteni.

Ha azt szeretnéd, hogy az otthonod a béke szigete legyen, ahol informális módon kommunikálhatsz, kényelmes ruhában, nem feszengve a szeretteid körében kiengedheted az egész napos gőzt, feszültséget, akkor törekedj, hogy a kommunikációd, a szavaid ne sértők, bántók legyenek, hanem kedvesen, építően, szeret teljesen beszélj azokhoz akik hozzád a legközelebb állnak.

Hogyan adjunk mintát a kommunikációban?

• Legfőképp a stílussal. Ha valami nem tetszik, azt szépen is ki tudjuk fejezni. Ne essünk azonnal a másiknak. Az egész este hangulatát el lehet szúrni azzal, ha átadjuk magunknak a fáradtságnak, és olyan dolgok csúsznak ki a szánkból, amit később megbánunk. 
  

• Ne ugorjunk azonnal. Ha a gyereknek a stílusa nem megfelelő, akkor semmiképpen sem ugyanúgy válaszoljunk rá, hanem határozottan, de mindenképpen kedvesen igazítsuk helyre, és emlékeztessük, hogy otthon mi az elvárt stílus.
• Mindenekelőtt törekedjünk a békességre. Kerüljük a kiabálást, ordibálást, ne veszítsük el a fejünket, még ha szívünk szerint ahhoz lenne leginkább kedvünk.

A családi béke fontos eleme az
"otthon melegének" a megteremtésére

• Másokról tisztelettudóan beszélj a gyerek előtt. Fontos, hogy hallja, hogy hogyan említünk meg másokat otthon. Főleg azokról, akikkel a gyerek kapcsolatban van (tanár, edző stb.) ne beszéljünk lekicsinylően a gyerek előtt. Hogyan várjuk ez azután, hogy tisztelje a felnőtteket.
• Ha nézeteltérés adódik a szülők között, (ez a legjobb családban is előfordul) akkor azt kulturált formában rendezzék, ne a gyerekek előtt. A kiabálás megijesztheti őket, a lekicsinylő, trágár beszéd pedig mindkét szülő tekintélyét a porba fogja tiporni. 
  

Otthon azok az emberek vesznek körül, akiket a legjobban szeretünk, miért mégis ezeket az embereket vagyunk képesek legjobban megbántani?